A Sztálin-szobor maradványa és a dísztribün homlokzati frízei. 1951. december 16-án, vasárnap délelőtt 10 órakor 80 ezer „budapesti dolgozó” jelenlétében Révai József népművelési miniszter avatta fel Sztálin szobrát.

"A talapzaton körbefutó fríz két történetet mesél el. Mindkettő a tribün hátoldalán kezdődik, s a homlokzati részen jut el kulminációs pontjához. Az emlékmű bal oldalán a „szovjet ember” elbúcsúzik családjától, puskát, géppisztolyt majd golyószórót ragad, kézigránátot dob, menetel és harcol mindaddig, míg a homlokzati részen egy tiszt vezetésével fel nem szabadítja a három generációs magyar családot. A másik oldal a „Sztálin utáni” magyar történelemé. Romos fal, téglát hordó lány, férfi vakolókanállal az újjáépítést, karót leverő parasztok csoportja a földosztást jelképezi. Valahová éppen felteszik az ötágú csillagot, lombos ágról felröppen a békegalamb. Majd jött a művész, kezében kisplasztikával, a tudós lombikkal, a tanítónő kisúttörővel, sportolók labdával, katonák zászlóval. Így jutunk el a homlokzathoz, ahol két értelmiségi (egy férfi és egy nő) szemléli, amint három munkás és egy munkásnő egy traktort ad át három parasztnak és egy parasztlánynak." (Pótó János: Egy szimbólum születése - így épült a Sztálin-szobor, História, 1987/5-6)